A gyógytornászom által összeállított gerinctorna nagyjából 20 perces (talán nincs is annyi), viszont nagyon kemény, tekintve, hogy olyan helyeken épít izmot rajtam, ahol egyébként nincsen/nem volt.

A torna önmagában is nehéz, de nekem egy percig sem adatott meg, hogy az egyszerű gyakorlatsort végezzem csak úgy. Bogy Őrmester minden áldott nap tesz róla, hogy kb. 2 kilós plusz súllyal végezzek el minden gyakorlatot.

Tegnap például nélküle kezdtem el a tornát (mert ő éppen a hasát tömte), és később méltatlankodva vágatott ki a vécéből, amikor meglátta, hogy már hason fekszem. A tornát először hason, majd jobb illetve bal oldalt fekve, végül pedig háton kell végezni. Bogyi pedig készségesen alkalmazkodik minden testhelyzethez.

Amikor hason fekszem vagy a hátamra, vagy a lábamra mászik és elkezd dagasztani. Mivel a tornaruhám mindkét része bazi vékony, a legtöbbször nem a gyakorlat keménysége, hanem Bogyi karmai miatt nyögök vagy sikítok. A hason fekvő mozdulatok után, mell mellé helyezett kezekkel felnyomom magam négykézlábra, majd a sarkamra ülök nyújtani. Ezt háromszor kell megismételni, és ez a jószág kiváló egyensúlyérzékkel megáldva helyezkedik rajtam, ahogy végzem a nyújtást.

Amikor oldalra fordulok, természetesen le kell vennem (magától nem mászik le), majd vagy a lábamra ugrik (amit emelgetnem kell), vagy bebújik a „görbémbe” amikor felhúzom a lábam. Végül háton természetesen a hasamon fekszik és rendületlenül recseg, mert végig remekül érzi magát.

A végén majd olyanok leszünk, mint Dooley és Jerry Lee, megjelenünk cédén és kazettán.