Igazán jó érzés elkönyvelni azt, hogy Walter a kezdeti fotoszintetizálás és masszív éjszakai élet után mondhatni napok alatt úgy döntött itt az ideje élvezni a nyaralást. Természetesen még most is meg van róla győződve, hogy meg akarjuk ölni, de a kaja és a szerelem miatt erről hajlandó megfeledkezni. Igen, kedves olvasók, Walter szerelmes, a választottja pedig nem más, mint Bogyó hercegnő. (Mondjuk le is mennék hídba, ha Benyeszbe lenne szerelmes)
Ez abban nyilvánul meg, hogy Walter a legkevésbé sem férfias módon, mondhatni ribanc módjára kelleti magát Bogyi előtt, aki mindössze békésen fekszik a szőnyegen és néha nagy kegyesen odadugja az orrát Walteréhez, csak hogy az semmiképpen ne veszítsen a lelkesedéséből. Aztán végül összedörgölik az orrukat meg a pofájukat, majd lefekszenek egymás mellé aludni, sőt Walter néha még takarítani is szokta Bogyi fejét.
Próbálom anyai jótanácsokkal ellátni Bogyót, elvégre nem szép dolog a korábbi élettársa orra előtt viszonyba kezdeni, még akkor sem, ha az élettársi kapcsolat kényszer hatására született és Benyesz igencsak gyakran alkalmaz erőszakot családon belül. Értem én, hogy Bogyó sokkal inkább vágyik egy Walter-féle selyemfiúra, de akkor is vannak határok. Walternak pedig megpróbáltam elmagyarázni, hogy ha seggel az ég felé meredve gurgulázó hangokat ad ki és vonszolja magát a szőnyegen imádata tárgya felé, az nem feltétlenül a legférfiasabb viselkedési mód, de erre ő inkább még az állát is belenyomta a szőnyegbe, biztos ami biztos.
Benyesz és Walter kapcsolata továbbra sem mondható felhőtlennek, viszont ahogyan Walter egyre bátrabb lesz, Benyesz egyre kevésbé tudja érvényesíteni erőfölényét, értsd ma hajnalban már fent kezdett el kaparni, mert Walter nem engedte le a lépcsőn az alomhoz. Na jó, Benyesz nyilván elfért volna a lépcsőn, de hát a súlya és a bátorságának mértéke sajnos fordítottan arányos. Így viszont megint oda jutottunk, hogy ötpercenként felébredtem a kaparásra és reméltem, hogy ez a szarást megelőző és nem megkoronázó kaparás, mert ugye ilyen esetekben mindig nekem kell takarítani, az meg hajnal 5-kor nem akkora buli.
A kaja továbbra is érdekes téma. Nem tudom láttatok-e már sziámi fajtának való Royal Canint, de szerintem a termékfejlesztő vagy soha nem látott még sziámit, vagy nagyon durván be volt szívva, amikor ez a száraz készült. Nagyjából 5 forintos pénzérme méretű karikák, jó vastagok, elrágni meg alig lehet őket. Értem én, hogy a sziámi különleges igényű fajta, na de biztosan nem a vasbeton alapok rágása teszi egyedivé. Mindezek tükrében besuvasztottam ezt a remek szárazat a kamrába és mostantól mindhárman steril Royal Canint fognak kapni, az megbízható, kicsi és mindegyik jószág szereti.
A következő poszt Walter vélt vagy valós szellemi képességeiről fog szólni, mivel ez a kérdés erősen megosztó azok között, akik látták már a macskát, igyekszem képekkel, esetleg videókkal dokumentálni és alátámasztani érvelésemet.
