Tegnapi ígéretemhez híven hozom nektek a januári témát, ez pedig nem más, mint az energia. A könyvben Gretchen is ezzel kezdett, és én is azért választottam ezt amiért ő, nevezetesen, hogy energia nélkül nem lehet semmit csinálni. Ha az ember úgy érzi magát mint egy élőhulla és napközben semmi más vágya nincs, mint hogy ledőljön egy fél órára, biztosan nem fog bioboltba zarándokolni, hogy tofut vegyen és nem fog odafigyelni arra, hogy felköszöntse a barátait születésnapok alkalmával.

Esetemben az energia téma nemcsak fizikális, hanem szellemi és érzelmi energiát is jelent. A fizikálissal még csak-csak megbirkózom, legalábbis remélem. Sőt, ebben a témában még csalni sem fogok, mert a gerinctornát elvileg minden nap kellene csinálni, tehát az első fogadalom elvileg minden nap óriási pipa, amennyiben ráveszem magam, hogy minden nap nyögjek 15 percet a földön. DE! Magamat egyenesben kicselezve, a mozgás fogadalmába nem tartozik bele a napi gerinctorna, hanem ezen felül kell kialakítani a programot.

A szellemi, érzelmi, lelki energia kérdésköre már sokkal nagyobb falat számomra. Hipochonder vagyok, ezen kívül általános és újrafeldolgozó aggódó, soha életemben nem volt még olyan, hogy ne gondoltam volna valamire és ha valaki arra kényszerít, hogy relaxáljak, hát kitépem a hajam. Na most, ezen szeretnék változtatni, mivel sajnos évek óta nem aludtam egy jót, folyamatosan aggódom és/vagy ideges vagyok és ebből már rohadtul elegem van. Aztán ki tudja, lehet, hogy úgy járok, mint Annie az Elvált nők klubjában (Mit szedsz?), de az is lehet, hogy jól sül el a dolog.

Íme a januári fogadalmak:

1. Mozogj rendszeresen!
Mostanra fizikális állapotom elérte azistenverjemeg szintet, amikor is két és fél lábemelés után az előbbi szóösszetételt zihálom és csillagokat látok. Ami elég nagy szégyen a régi nagy futásokat tekintve, de attól biztos nem lesz izmom és kisebb seggem ha a múltra gondolok jó erősen. Jelenleg gerincépülésem ott tart, hogy álló helyzetben nem végezhetek semmilyen sportot, helyette lehet ülni vagy feküdni. Így egyetlen épkézláb sport maradt a listán, a spinning.

2. Ne egyél szemetet!
Természetesen nem a szó szoros értelmében vett szemétről van szó, hanem a fogalom modernkori zölden romantikus értelmezését veszem alapul. Szemétnek minősül az, amiről evés előtt és után is pontosan tudom, hogy nem használ, sőt inkább árt a szervezetemnek. Stílusosan persze azt kellett volna megfogadni, hogy ezután egészségesen étkezem és esténként csak zöldsalátát majszolok tökmaggal, de ismerem magam, a sport és a diéta egyszerre nem működne, mert a végén még megölnék valakit a nagy éhség miatt. Egyelőre tehát kerülendő minden ami szintetikus, harmincötször feldolgozott, gyorsétel és így tovább (de például a baconszalonnáról és a vajról soha nem vagyok hajlandó lemondani).

3. Keresd a nyugalmat!
Azt gondolom ez lesz a legnehezebb mind közül, a fent említett okok miatt. Tegnap viszonylag időben lefeküdtem, fáradt is voltam, de amint elérte a fejem a párnát, villámként kezdtek cikázni belül a képtelenebbnél képtelenebb gondolatok, aztán persze egyre idegesebb lettem emiatt, és a végén már majdnem kiabáltam magammal, hogy elég lesz. Agyvérzés. Ráadásul a két szőrös jószág sem volt a segítségemre, egész éjjel randalíroztak. Igazából egyelőre lövésem sincs hol keressem a nyugalmat, talán levendulát kellene szagolnom, de annak sajnos nem érzem az illatát, ha csukott szemmel „meditálok” mindig attól félek, hogy valaki megtámad, plusz természetesen Bogyó azonnal rám telepszik. Ezen sokat kell majd dolgoznom, az biztos.

4. Ha tévézel, csinálj valamit közben!
Mindenféle komolyabb analízis nélkül is nyilvánvaló, hogy a tévézés veszi el a legtöbb időmet, és ez ráadásul holt idő. Viszonylag kevés sorozatot szeretek, de amit szívesen megnézek napi 1,5 órát tesz ki. Így arra jutottam, hogy ha már megy az a nyomorult tévé, akkor kell valami hasznos tevékenység mellé. Az energia havában ez lehet takarítás, főzés, torna, tehát bármi ami hasznossá teszi azt az időt amíg megy a tévé.

5. Takaríts, lomtalaníts, tarts rendet!
Ó igen. Nálunk akkora kosz szokott lenni, hogy az idősebb macskám már akkor is kaparja a parkettát, ha szerinte túl sok porcica van a sarokban (biztos féltékeny). Ezen kívül egy olyan emberrel élek együtt, aki felhalmoz, almol és gyűjtöget. Lószart. Tegnap ráparancsoltam, hogy válogassa ki azokat a könyveket, amik már nem kellenek neki, szinte láttam a fájdalmat az arcán. De nem baj, ígéretem szerint semmi olyat nem dobatok ki vele, ami hasznos, de minden megy a kukába ami „jó lesz még valamire”. E fogadalom égisze alatt sok felesleges és már nem működő vagy nem használt dologtól szeretnék megválni, az ág áldja a vaterát!