Ez a kifejezés csak az ízig-vérig macskás embereknek mond valamit. Elvégre normális ember nem tölti azzal az óráit, esetleg napjait, hogy olyan jószágok komfortos helyiségén agyaljon, akik éjszaka nem engednek mozdulni, vagy hajnalban nekiállnak kergetőzni.

Anyuék még normális üzemmódban tolják. Van két nagydarab fehér szőrme, Rozália azokon dagaszt és hempereg, J a mikró tetején szeret aludni, Kazalka meg szerelmes Anyuba, tehát neki mindegy. Effektíve cicás helyiségük nincs, vagy fordítva szemlélve minden helyiségük cicás.

Ági barátnőm egészen odáig merészkedett, hogy cicaszobát dekorált, krém alapon barna tappancsokkal és egyedi, névre szóló macskás keretbetette a cicák fényképét.

Nálunk egy darab cicabútor van, egy narancssárga tetős ház, amit a gyerekek nagyon szeretnek, le is van amortizálva rendesen, mert ők jó gyerekek és csak ezen élezik a karmukat (ez komoly!).

A zen sarkom sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, hogy a két B igazán megérdemel egy saját zugot, ami megfelel a kényes ízlésüknek.

Az Animal Planeten van egy műsor egy kopasz csávóról, aki macskákat szocializál, ő mindig azt mondja, hogy a macskák szeretnek magasan lenni. Ebből kiindulva a fürdőszoba előtti „lyuk”-ban a falakra sarok- és rendes polcokat fogok szerezni, amiken lépcsőszerűen lehet felfelé haladni. Emellett a narancssárga házat is átvisszük ide, a Gourmet kanapéval együtt (ja, akkor két darab cicabútorunk van). A sarok egyetlen hátránya, hogy nincs ablak a közelben, de attól még nagyon jó lesz.

A fal ugyanolyan színű lesz mint a zen-sarok, a minta pedig a legkirályabb cicás kép ami létezik:

Addig is íme néhány elvetemült cicabútor, csakis fanatikusoknak