Walter Isaacson: Steve Jobs

Egyetlen kérdés cikázott a fejemben, amíg ezt a könyvet olvastam: vajon mindenkinek előre meg van írva a sorsa? Mert a könyv annyira természetesnek festi le, ahogy Jobs haladt az életben. Először a garázsban bütykölt különféle alkatrészeket, frekvenciaszámlálót, majd amikor felhívta a HP elnökét, nyári munkát kapott a cégnél. De a következő állomások is olyan természetesen jöttek az életében, hogy tényleg folyamatosan azon gondolkodtam, hogy ha mondjuk ő nem Steve Jobs, hanem Paul Smith vagy XY akkor is ilyen élete lett volna?

A könyv azért kiváló, mert nem dicshimnusz. Minden kolléga, barát, ismerős őszintén beszélt Jobs-ról és a hozzá fűződő viszonyról. Természetesen senki nem azt mondta, hogy egy köcsög, de sok interjúból érződik, hogy Jobs egy rendkívül nehéz ember volt.

A betegsége és a halála számomra azért megrázó, mert a könyvben leírt események tükrében, a saját „hibája”, felelőssége az, hogy végül meghalt, mert orvosi szempontból igenis menthető lett volna. De Jobs valóságtorzító mezője itt is működésbe lépett és nem volt hajlandó tudomást venni a betegségéről, mert úgy hitte, ebben az esetben is meg tudja változtatni a valóságot.

Egy zseni volt, ez nem is kérdés. Egy köcsög zseni. A könyv pedig minden szempontból kiváló, egyetlen hibája, hogy nehéz letenni. És aki olvassa, készüljön fel, hogy a könyv eszméletlen tenni akarást vált ki mindenkiből.