Nem tudom más családoknál mennyire szokás, de nálunk évről évre kerül a fa alá családi ajándék. Nem kell túl szofisztikált dolgokra gondolni, egy társasjáték, bornyitó szett, ilyesmikről van szó. Aztán karácsony első napján délután óhatatlanul társasjátékozunk, családilag, mer’ azt úgy szokták ilyenkor, és egyébként is mi a frászt lehet még csinálni otthon. Előkerül az Élve fogd el és a Hotel, utóbbi tapasztalatai alapján soha nem próbálkoztunk Monopolyval, éppen elég volt az a látvány, ahogy két felnőtt ember kartonból készül hotelépületeken tettlegességig fajuló vitát folytat, nem kellett oda még bonyolultabb játék.
Gondoltam idén megúszhatnánk az ünnepet obligát társas nélkül, de nagy szerencsémre, tesóm már időben megtalálta a nekünk való játékot. Szó szerint csak nekünk való, mert ezzela kutya nem akar majd játszani rajtunk kívül. Ugyanis ez egy önismereti társasjáték.
Az Identity viszonylag új játék, legalábbis mi most találkoztunk vele először. A lényege, hogy a játékosok minél jobban megismerjék egymást és saját magukat. Lépegetni kell a táblán és közben különböző kártyákba botlunk, összesen ötféle témakör van: öröm, lélekerő, teremtés, visszajelzés és megoldás. Az egyes mezőkre lépve húzunk a megfelelő kártyapakliból és teljesítjük az azon található feladatot. De ezek nem könnyű feladatok ám, tényleg önismereti és fejlődést elősegítő célzattal készültek. Ami egyébként tök jó és nagy bátorság kell ahhoz, hogy az ember ilyen játékban részt vegyen.
Egyből az jutott eszembe, hogy létezik ma Magyarországon olyan család, amelyik ezt a játékot együtt tudná játszani, mégpedig tányérdobálás nélkül? Mert ugye a karácsony amúgy is stresszes időszak, sok sütés-főzés, takarítás, milyen ajándékot vegyünk Joli néninek, a fa nem fog beférni abba a k***a tartóba, és így tovább. Aztán eljön maga az ünnep, mindenki hullafáradt, persze az ajándékok fele nem jó, de nem szabad megmondani, mer’ hogy néz ki az má’.
Nálunk a következőképpen játszódna le a dolog: a megfelelő (értsd: legrosszabb) pillanatban felhoznánk, hogy nézzétek vettünk egy tök jó társasjátékot, kipróbáljuk? A totális ellenkezés (nincs nekem erre időm, szerinted én erre vágyom nyolc tonna sütemény megsütése után) majd a kínkeserves meggyőzés után leülnénk játszani öten, majd azt gondolom nagyjából öt és fél perccel a kezdés után repülne az első tányér. „Mi az, hogy szerinted lobbanékony vagyok?” Durr. „Én úgy érzem, hogy nem becsültök meg.” „Jól érzed. Na, ki következik?”
A kedvenc feladatom: Válassz a játékosok közül valakit, akiről véleményt akarsz mondani! Milyennek képzeled őt X éves korában? (Minden visszajelzés kártyára oda van írva vastag betűvel, hogy ne gázoljunk bele a másik lelkivilágába.) Nem hiszem, hogy létezik olyan család, ahol ezt a feladatot nyugodtan és tárgyilagosan végre lehet hajtani.
A játék természete és az imént vázolt szcenárió alapján sokkal egyszerűbb bejglivel tömni a fejünket, bámulni a tévét és várni a nagyfejű rokonokat, mint egy kicsit rendhagyóbb formában tölteni az időt. Mert ez a játék lehet, hogy veszélyes, de mindenképpen kihívás. És akkor is meg fogjuk venni. Aztán lehet, hogy kettőnket kizárnak a garázsba, hogy ismerjük meg magunkat, míg a többiek megeszik az összes pulykát és bejglit.
Bővebb információ a játékról: http://www.identityjatek.hu/
