Tegnap jöttünk haza Amszterdamból, és ennek kapcsán gondoltam megosztom veletek a repüléssel kapcsolatos észrevételeimet.

Én vagyok a control freak, paranoiás és babonás légi utas prototípusa. Először is, minden nap fordítok légiközlekedéssel kapcsolatos híreket, így mindenről tudok, ami majdnem vagy tényleg megtörtént. Nem olyannak való, aki parázik a repüléstől, de a sok-sok sztorival lehet ijesztgetni az utastársakat, ha kellően hangosan mesélem a gépen. De ez a rossz szokás csak azért alakult ki, hogy leplezzem a többi sokkal rosszabb szokásomat a repüléssel kapcsolatban.

A repülést megelőző este, amikor pakolok, mindig eszembe jut, hogyan fogják majd feldolgozni a katasztrófát megelőző estét a National Geographic-on az Air Crash Investigation-ben. Mert ugye, jó diák lévén minden egyes részt láttam a sorozatból. Tehát, ami most eszembe jutott:

Mit sem sejtő utas (ez vagyok én) éppen a fürdőszobában mossa a fogát, és izgatottan készül a másnapi útra, míg eközben Mohamed egy ötcsillagos szállodai szobában keveri a nitroglicerint, amit később a cipője sarkába applikál bele. Jó, ez a sarkas dolog már lerágott csont, mert ugye egy ilyen merénylettel indult a folyadékos robbantás korszaka, de nekem még mindig ez a sláger.

Ami miatt a legjobban szégyellem magam, az az, hogy minden egyes repülőút előtt beszállás közben kiszúrok egy vagy több gyanús alakot, hogy biztos ő/ők az(ok). És ez azért sajnálatos, mert fehér emberről valahogy nem tudok ilyesmit feltételezni, csak arabról, feketéről, indiairól és egyéb hasonló nemzetiségekről. Az első ilyen élményem Manchesterből hazafelé volt, amikor egy arab család is felszállt a gépre, majdnem pánikrohamot kaptam, de tesóm megnyugtatott, hogy arabok soha nem robbantanának fel olyan gépet amin a saját fiúgyermekük is rajta van. A legdurvább pedig egy brazil út volt, Münchenből Sao Paolo-ba 12 óra, amikor is kinéztem a robbantó személyének egy fiatal srácot, aki egyedül utazott, ráadásul a mögöttem lévő sorban ült…majd az út felénél kiderült, hogy egyetemista, a barátnőjénél volt Németországban és ráadásul tök jó fej fazon. De persze nem osztottam meg vele, hogy addig „tenoristának” gondoltam.

A mostani Amszterdamba tartó gépen is volt egy csávó, aki egy csomó időt töltött a vécében, gondoltam szólok a sajton nevelt stewardesseknek, hogy helyzet van, de aztán végül mégis kiderült, hogy szegény ember valószínűleg csak elrontotta a gyomrát.

A másik nagy félelmem a sima baleset. Csak úgy. Bumm. A kedvenc ilyen balesetem az 1977-es Kanári-szigeteki, amikor egy KLM és egy PanAm gép összeütközött a ködös kifutópályán, mert a KLM úgy indult neki, hogy nem volt felszállási engedélye. A balesetes félelemnek nagyon sok köze van a control freak természethez, ami ugye annyit tesz, hogy nem tudjuk elfogadni, ha más irányít. Márpedig a repülés tipikusan olyan, ahol ezzel sokat nem lehet kezdeni. Viszont segíteni mindenképpen lehet, hogy a pilóták biztosan jól csinálják amit kell.

Ennélfogva családunk négy tagjából három napszemüveget visel fel- és leszállásnál, akkor is ha koromsötét van, mert ugye a pilóták napszemüvegben vezetnek (na jó, azért remélem éjszakára nem veszik fel). Ha láttatok már olyan idiótát aki napszemüvegben üli végig a repülőutat mikor kint vaksötét van, az nemtől és kortól függően lehetett apu, tesóm vagy én. Nekem ráadásul van egy macim is, amit minden repülőútra magammal viszek. Elég nagy és sok vele a macera, de nélküle nem vagyok hajlandó felszállni semmiféle repülőre. A maci hátránya, hogy a biztonságiak folyton kábítószert keresnek benne, majd ha nem találnak jól hülyének néznek, amiért felnőtt ember létemre plüssmacit hurcolászok a reptéren. Engem ez nem érdekel, én legalább nem zuhanok le.

A tegnapi volt az első utam, amikor elgondolkodtam azon, hogy mennyi értelme van ennek a sok rituálénak, elvégre napszemüveg ide, maci oda, ha lefőtt a kávé, szart se ér egyik sem. Egyelőre nem adom fel egyik szokásomat sem, még nem érzem magam késznek rá, de a jövőre való felkészülés jegyében álljon itt egy tanulság:

El kell fogadni, hogy mások is értenek ahhoz, amit csinálnak.

És van egy kérdésem: csak én vagyok ennyire hülye, ha repülésről van szó?