Az írás, a blogolás, a főzés és minden istenek szent anyjának sérelmére elkövetett bűn az, hogy egy ilyen program kapcsán térek vissza a bloggerek világába. Hogy mi történt, vagy mi nem történt az elmúlt majdnem két hónapban azt hagyjuk, de most úgy néz ki, kezdenek egyenesbe jönni a dolgok. Kivéve ezt a nyomorult 72 órát, amiből szerencsére már letelt majdnem 19.

A barna rizs mint olyan az egyik legjobb méregtelenítő gabona, nem mellesleg egészséges is, hiszen a hántolatlan rizsszemek sokkal több tápanyagot tartalmaznak, mint a hántolt, fehér rizs. A neten olyanokat olvastam, hogy a barna rizs vértisztító hatású, kipucolja a beleket és ilyesmi, nekem ezekről valami miatt mindig egy kórház ugrik be, remélem nem kerülök oda péntek estére.

Nevetséges mi? Mindössze három napról van szó, amikor csak főtt barna rizst ehetek, némi zöldséggel kiegészítve, de mindenféle ízesítés nélkül. Nincs só, olaj, ecet…nincs semmi és én már most majdnem meghalok. Ráadásul a barna rizs amit tegnap megfőztem mára eléggé összeállt, plusz bónusz, hogy egész nap hidegen ettem, ebédre három nagyobb darab kaliforniai paprikával körítve.

A fejem kora délután óta fáj, rosszabb perceimben azt vizionálom, hogy a rizsszemek felmásznak az agyamba és eltömítik – ennek egyetlen előnye, hogy legalább hamar meghalnék, és nem kellene több rizst ennem.

Az emberi agy egyébként nagyon furcsán működik, mert amikor azért nem ebédelek, mert nincs rá időm, azt egészen jól viselem, nem szoktam a falat kaparni kínomban. Most reggeliztem (rizst), ebédeltem (rizst), sőt uzsonnáztam is (de csak azért, mert az ebédre kimért adagot képtelen voltam megenni egyszerre), de legszívesebben kivertem volna a szezámos kekszet egy nő kezéből a villamoson, pedig azt nem is szeretem.

Amikor nagyon elgyengülök, elképzelem hogyan lehetne élhetőbbé és fogyaszthatóbbá tenni a főtt barna rizst: kis hagyma, répa, hámozott paradicsom, egy doboz vesebab és reszelt sajt, sóval, borssal és olívaolajjal. Na jó, ez nem volt túl jó ötlet, mert vacsorára natúr répa és cukkíni van a rizshez.

Nagy szerencse, hogy csak péntek estig tart a dolog, hála anyámnak, hogy haza kell mennünk a hétvégére, mert egyébként a hülye fejemmel valószínűleg öt napra terveztem volna ezt a csodás méregtelenítő kúrát. Így is nagyon ügyes az időzítés, mert a hétvégére kiosztott szeszmennyiség legalább a frissen kipucolt beleimbe kerül, remélhetőleg minél jobb felszívódási aránnyal.

Összességében végiggondolva a mai napot és a rizst, még mindig jobb helyzetben vagyok, mint a nő aki „Geréb Ágnes ártatlan” kitűzőt hordott a táskáján, a bőröndje kereke beakadt a villamos padlójába (?), majd egy nagyobb rántás után beverte a könyökét a korlátba.