Tavaly ilyenkor tettem az első olyan újévi fogadalmat, amit 66%-ban sikerült betartani. Azt fogadtam meg, hogy minden hónapban elolvasok egy könyvet. Nos, a 12 helyett összesen 8 könyvet sikerült letudni, de ez még mindig nyolccal több, mint ahány könyvet a felnőttek nagyobb hányada elolvasott, ugyanis például egy tavalyi kutatás szerint a felnőtt lakosság fele 2009-ben egyetlen könyvet sem olvasott el és nem hiszem, hogy két év alatt túl sokat változott volna a trend.

A posztom témája most mégsem az olvasás, hanem az újévi fogadalmak. Vajon, miért van az, hogy mindenféle fogadalmakat teszünk és körülbelül január 4-én azzal szembesülünk, hogy bassza meg, idén sem sikerült betartani egyet sem, és mivel már egy-egy alkalmat kihagytunk a konditeremben, vagy megettünk pár tábla csokit, kukába az egésszel, mert semmi értelme.

Szerintem az első és legfontosabb hiba az, hogy a fogadalmak nagyon sokszor tartalmazzák a „soha többé” és/vagy a „minden nap” kifejezéseket. Elvégre ha megfogadjuk, hogy mostantól minden nap tornázunk, de már január 2-án sem jön össze, persze, hogy összeomlik az egész. Pedig ennek nem kellene így lennie. Ha valaki tényleg hisz az újévi fogadalmakban, akkor ne 23:58-kor kitalált képtelen ötletekkel álljon elő az élete megváltoztatását illetően.

Ha szánunk néhány napot, ne adj isten hetet arra, hogy végiggondoljuk, mit szeretünk, mit nem szeretünk, min kellene vagy szeretnénk változtatni, sokkal átgondoltabban tudunk cselekedni és fogadkozni.

Van egy érdekes elmélet (a vonzás törvénye), amely talán választ adhat arra, miért esik kútba a legtöbb fogadalom: e szerint kétféle ember létezik. Az egyik típusnál működik a vonzás törvénye, tehát minél többet gondolsz valamire, minél jobban akarsz valamit, azt bevonzod. Viszont ennek van egy ellentábora is, ide azok tartoznak, akiknél ennek pont az ellenkezője érvényesül, tehát minél többet gondolnak valamire annál kevésbé valószínű, hogy megteszik, vagy hogy megtörténik. Ez azért van, mert az agy a gondolkodást is úgy értelmezi, hogy már elérték, amit szerettek volna, tehát a siker érzése anélkül születik meg, hogy tettek előzték volna meg.

Én mindenképpen az ellentáborba tartozom, a könyves fogadalom talán azért tartott ki, mert nem képzeltem el, mennyivel jobb lesz nekem, ha elolvasok ennyi meg annyi könyvet.

Ha mindenképpen szeretnénk újévi fogadalmat tenni, gondoljuk át milyenek is vagyunk és mi az amit igazán szeretünk. Mert hiába egészséges a hal, ha valaki utálja, nem fog hetente egyszer azt enni. Hiába jó sport a futás, ha valaki nem bírja, nem fog hetente többször lemenni a Margitszigetre. Azt hiszem az a kulcs, hogy ne akarjunk mások lenni. Ha ezt szem előtt tartjuk, talán képesek leszünk reális fogadalmakat tenni.

A magam részéről elég komoly tervekkel vágok neki az új évnek, holnap minden kiderül!

Boldog Új Évet mindenkinek!