Miután heteket töltöttem azzal, hogy napi szinten elmondtam a kolléganőmnek, hogy

a)      életemben kb. ötször voltam lázas,

b)      ez a langymeleg takony idő veszélyes,

c)      nem voltam beteg amióta a cégnél dolgozom (két éve),

tegnap éjjel/ma hajnalban arra ébredtem, hogy maga Lucifer költözött be a torkomba és…és lázas vagyok, mint a picsa. Én inkább tipikus férfibetegnek számítok, nagyon tudom sajnálni magam, főleg a láz miatt, ráadásul olyan magasra felszökött, hogy lázálomban töltöttem az egész rohadt éjszakát.

Kezdődött azzal, hogy a párom késő este csendben jött haza, én meg arra ébredtem, hogy valaki matat odalent, erre felhívtam, hogy merre járhat és persze kicsöngött a telefon a lakásban. Ezután zokogva elkezdtem ütni a mellkasát, hogy hogy tehet ilyet velem (a még autentikusabb hatás kedvéért nyakig be voltam bugyolálva egy plédbe és a rendes takarómba), hogy rám hozza a frászt.

Aztán később azon zokogtam, hogy én nem ezt érdemlem (igaz) és nem csináltam semmi rosszat (igaz), de a legdurvább még csak ezután jött.

Steve Jobs életrajzát olvasom egy ideje és a harmadik álmom az volt, hogy egy laptop előtt ültem és nem volt PDF generáló telepítve rá, vagyis nem találtam. Ezért benyúltam a képernyőbe és belül kezdtem el keresni az alkalmazást, majd bemásztam a számítógépbe és ott találkoztam Jobs-szal aki éppen körbe-körbe táncolt virággal a hajában.

Persze ötpercenként változott az érzékelésem a „Srácok, hiiideg van” és a „Megőrültél, megfővök, kész szauna ez a hely” között, de a macskák becsületére legyen mondva, nagyon jól tűrték az örökös helyváltoztatást.

Egyébként nagyon nincs ínyemre ez a helyzet a nyilvánvaló kellemetlenségeken túl sem. Ugyanis mindig is büszke voltam arra, hogy nem vagyok mainstream beteg, vagyis általában nem érintenek azok a járványok, amik télen szoktak tombolni.

Egy szó mint száz, most tea van (gyömbértea) és sorozatmaraton (Nyomtalanul, Jóbarátok).

*Ezt Apu szokta mondogatni ha beteg, tapasztalataim szerint segít.