Nem tudom pontosan mikor találkoztam először a József és a színes szélesvásznú álomkabát „hirdetésével” a Madách Színház utcafrontján, de azonnal megfogott a címe. Előtte nem hallottam a darabról, nem is tudtam, hogy Webber írta, de minden alkalommal jót mulattam a címén. Egy idő után elkezdtem fűzni a páromat és a nővéremet, hogy valaki jöjjön el velem megnézni a darabot, de mindketten elzárkóztak, mondván már a címe is hülyeség. Nos, karácsonyra kaptam két színházjegyet Szilvitől (szerintem azért, hogy ne neki kelljen jönni végül), így a párom lett az áldozat.
A JÓZSEF MUSICAL...
Andrew Lloyd Webber és sok éven át vele együtt dolgozó alkotó társa, Tim Rice szövegíró kollégiumi szobatársakként találtak rá a József témára. Felnőttpukkasztó, szertelen művet alkottak belőle, amely 1967-ben oratórikus formában került színre. Már ebben a verzióban is halmozta a sikereket. "Felnőtt" színpadon, kibővítve, 1972-ben az edinburghi fesztiválon mutatták be. Webber végül is fittyet hányva a színpad törvényeinek, egymást követő dalok laza szerkezetű sorában meséli el a kiválasztott fiú történetét, akinek kitaszítottsága és felemelkedése a megbocsátás és a tolerancia nagy példázata.
A darab bejárta a világ nagy színpadait és mindenütt hatalmas sikerrel játsszák.
Webber áradó melódiái, szellemes, friss stílusváltásai remek, szórakoztató, ironikus és ugyanakkor ihletett, katartikus élményt nyújtanak.
(http://madachszinhaz.hu/jozsefmusical/?szinop)
Nagy bánatomra nem Nagy Sanyi volt a címszereplő, hanem Puskás Peti, de meg kell mondjam, egészen kiválóan játszott. Nem emlékszem pontosan mikor és melyik tehetségkutatóban tűnt fel, de hála a jó égnek nyoma nincs a tévés ugrálásnak, igazán jó musicalszínész lett Petiből.
A mesélőt alakító színésznőt nem ismerem, de első hallásra nagyjából olyan, mint Janza Kata fiatalabb kiadásban, ugyanúgy kiabál, és szerintem erőszakosan énekel. A párom nagyon díjazta a művésznőt, mert a jelmeze igencsak kiemelte a domborulatait (tényleg jól nézett ki a ruha is meg a csaj is), és a többieknek tetszett, szóval nem kukacoskodom. Én Janza Katát sem szeretem, de ettől még kiváló musical színész ő is.
És kééérem, az attrakció, amire mindannyian vártunk: Vastag Csaba volt a Fáraó. Igen, az a Vastag Csaba, aki tavaly megnyerte az X-Faktort, aki úgy tudja tartani az alsó ajkát, hogy minden lány azonnal ledobja a bugyiját, és aki egy utolsó paprikajancsi, ezt most már biztosan kijelenthetem. Kezdjük azzal, hogy annyi színész közül persze neki krepált be a mikrofonja és volt kénytelen kézi mikrofonnal énekelni. Sajnos nem tanították meg neki eléggé, hogyan kell mikrofonba énekelni (vagy a hangosítás volt szar), mert rezonált az egész, és sokszor úgy tűnt túl közel tartja a szájához a műszert. És a slusszpoén pedig, hogy kilátszott az alsógatyája a jelmezből, amit én észre sem vettem volna, de hála a párom éles szemének, még ezen is jót mulattunk. Nagy szerencse, hogy a Fáraó szerepe inkább egy zárójeles betét, nem pedig hangsúlyos elem, mert ez a maníros bohóckodás rendkívül nevetséges volt. Az meg még inkább, hogy tupírozott hajú nyanyák éljeneztek, amikor Vastag Csaba kacsintott egyet.
Maga a darab nagyon jó volt, vicces, lendületes és jól összerakott, de legyen más a Fáraó (szerencsére van még három lehetőség, bár az egyik Gáspár Laci). Mindenki maradjon a kaptafánál, Vastag Csaba nézzen delejesen és biggyessze az alsó ajkát. De semmiképpen ne lépjen föl színházban.
(P.s.: ha jól tudom Muri Enikő is a Madáchban próbál, arra kíváncsi leszek, mit sikerül kihozni belőle).
